Az iskola névadója: Kölcsey Ferenc

Életrajz:

1790. augusztus 8-án, Sződemeteren, középnemesi családban született
1796-ban elveszíti apját a debreceni kollégiumba küldik tanulni
12 éves korában édesanyja is meghal, testvérével együtt nagybátyjához kerül gyenge fizikumú: himlő következtében az egyik szemére megvakul (tüdőbeteg)
1808-tól levelezik Kazinczy Ferenccel, elküldte neki verseit (így kerül be a költői körökbe)
1810-től, Pesten jogot tanul (itt jó barátja lesz Szemere Pálnak, Vitkovics Mihálynak, Virág Benedeknek, Kiss Jánosnak és Berzsenyi Dánielnek) görög, latin, francia és német nyelven beszél (elkezdi fordítani az Iliászt)
1825-től a politikai élet fontos résztvevője 2 fontosabb beszéde:
A szatmári adózó nép állapotáról
A sasvonás tárgyában
1826-ban, Pesten megalapítja az Élet és Literatura című folyóiratot (ebben jelenik meg többek között az Antimondolat és az Iliász-pör)
1827-ben öccse meghal, ezért ő gondoskodik annak özvegyéről és fiáról - haza kell mennie, hogy gazdálkodjon a nemesi birtokain (Álmosd, Sződemeter, Szatmárcseke)
1830-ban a Magyar Tudós Társaság (mai MTA) tagja lett
1832-től Szatmár megye országgyűlési követe 1835-ben mond le - Búcsú az országos rendektől
1836-ban a Kisfaludy Társaság egyik alapító tagja, ő védi a politikai vádak miatt bebörtönzött Lovassy Lászlót, Kossuth Lajost és Wesselényi Miklóst
1838. augusztus 24-én, Csekén halt meg

Pályakép:

Kölcsey Ferenc az egyike azoknak a költőknek, akiknek rengeteget köszönhetünk mind a magyar nyelv és kultúra, mind az irodalom és a politika terén.
Esztétikai nézetek: Mikor 20 évesen Pestre érkezett, újonnan szerzett barátaival máris állást foglalt a neológusok (haladók) és ortológusok (maradiak) közötti nyelvújításról szóló vitában. Ez utóbbiak, a Mondolatban visszavágtak Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok című művére. Ezért Kölcsey Ferenc és Szemere Pál együtt írták meg a Felelet a mondolatra című röpiratot, melyben a nyelvújítás mellett szólaltak fel. A költői körökbe, a Kazinczy Ferenccel történő levelezés (a lasztóci levelek) útján kerül be. Elküldi neki verseit, hogy értékelje azokat, majd Kölcsey mégis elfordul az ő klasszicista nézeteitől. Szerinte nem az antik műveket kell dicsőíteni és kiemelkedőnek tartani (kozmopolita nézet), hanem a magyar költészetet kell magasabb színvonalra emelni (patrióta nézet). Szintén neki köszönhetjük az első kritika megírását a magyar irodalomban (pl.: Csokonai Vitéz Mihályról, Berzsenyi Dánielről és Kiss Jánosról), persze mindezt építő szándékkal.
Rengeteg nyelven beszélt, ezért az Iliász című görög eposz fordítását is elküldi Kazinczy Ferencnek, aki azonban tovább adta azt. Így került sor az első magyar plágiumbotrányra, az "Iliász-pörre".

Értekező próza:

1826-ban megalapítja az Élet és Literatura című folyóiratot. Ebben találhatjuk többek között a herderi jóslatról (az a nép, amelynek nincsenek hagyományai és gyökerei, el fog tűnni) szóló tanulmányát. Ugyancsak a nemzeti gyökerek megőrzését és a népköltészethez (köznépi dalokhoz) való visszanyúlás fontosságát taglalja a Nemzeti hagyományok című értekező prózában. ,, ... a való nemzeti poézis eredeti szikráját a köznépi dalokban kell nyomozni!" Valamint az 1526. augusztus 26-i török-magyar csata 300. évfordulójára írt emlékbeszéd, a Mohács következtetése is hasonló. Eszerint az egyes ember személyiségének és a nemzet fejlődéséhez a múltjához kell visszanyúlnia, abból kell táplálkoznia, majd tovább kell lépjen. ,,Rang és birtok egyesek sajátja, a nemzet és haza nevében mindenki osztozik."
Testvére halála után ő gondoskodik unokaöccséről, és egy neki intézett intelmet, a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című művet írja meg 1834-ben. A szó jelentése intelem, ami egy erkölcsi célzatú, tanító szándékú beszéd. Az egészben négy nagy kérdéskörrel foglalkozik (haza és emberiség, ismeretszerzés, anyanyelv, valamint az egyén és közösség), amiknek fontossága még a saját igényeinknél is előbbre való.

Politikai nézetek:

Kölcsey Ferenc politikusként is fontos szerepet vállalt a magyar nép ügyét illetően. 1832-től ő lesz Szatmár megye országgyűlési követe. Az itt történt eseményekről és politikai nézeteiről (pl.: a feudális rendszer eltörlése / nemzeti függetlenség / a magyar nyelv hivatalossá tétele / polgári átalakulás / szabad vallásgyakorlás elfogadása) vezetett naplót Országgyűlési napló néven. Ám mikor 1835-ben felszólítják, hogy szavazzon a kötelező örökváltság ellen, Kölcsey ellentétes álláspontja mellett kiállva, lemondott tisztségéről. Ekkor hangzik el a Búcsú az országos rendektől című beszéde. A történtek után, Kossuth Lajos az Országgyűlési Tudósításokban közölte, gyászkeretes hírrel, Kölcsey távozását a politikai életbol. Széchenyi István pedig búcsú bankettet rendezett neki.

Lírai művek:

Az a műve, amiről persze azonnal az ő neve jut eszünkbe nem más, mint az 1823. január 22-én (Magyar Kultúra Napja) keletkezett Himnusz. Magyarország nemzeti himnusza, amely csak 1829-ben, A magyar nép zivataros századaiból alcím alatt, az Aurora nevű folyóiratban jelent meg. A versben a lírai én Istenhez könyörög, Felsorolja a magyar nép szenvedéseit, amiket a dicső múlttal állít szembe. A végén már csak abban reménykedik, hogy a bűnhődés egyben a bűnbocsánat is és Isten megkegyelmez ennek a meggyötört, megbűnhődött népnek. ,,Szánd meg isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának." Borúlátó énje egyéb műveiben is fellelhető. Például a Vanitatum Vanitas-ban (Hiúságok hiúsága) a költő úgy tartja, hogy az életben minden hiába való, hiszen mindennek vége a halál. Ezért kell a világnak és nekünk is érzelmektol mentesnek lennünk. ,,... Légy, mint szikla rendületlen, Tompa, nyúgodt, érezetlen, S kedv emel vagy bú temet, Szépnek s rútnak húnyj szemet." Valamint a Zrínyi éneke című szerepversben kiderül, hogy nemcsak a hazaszeretet és a történelmi emlékezet, hanem a magyar nemzet is eltűnt, elmúlt, feledésbe merült. ,,Vándor állj meg! korcs volt anyja vére, Más faj állott a kihúnyt helyére, Gyönge fővel, romlott, szívetelen; A dicső nép, mely tanúlt izzadni,"... Egyes verseiben viszont ezzel párhuzamosan jelenik meg a bizakodás és a remény. Ezek közé tartozik a Huszt is. A vers elején az éjszaka az uralkodó, ám a végére a sötétségtől eljutunk a fényig, majd cselekvésre szólít fel bennünket. ... ,, Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"
Kölcsey Ferenc tehát élete végéig bízott abban, hogy igenis van még esély a dolgokat megváltoztatni. A haza sorsa jobbra fordulhat, a haladás bekövetkezhet, a feudális rendszernek vége szakadhat, és ezáltal a magyar nemzet egy boldogabb jövő előtt áll. E nézetének alapján cselekedett oly sok mindent, ami a hazát és a haladást szolgálta.