Szophoklész: Oidipusz király
Kb. 20 évvel az Antigoné után →Kr. e. 420-as évek elején mutatták be Athénban az Antigoné történelmi-mondai előzményeit tartalmazza
Arisztotelész tragédiaelméletének az Oidipusz a mintadarabja
Pelopponészoszi háború→elsötétülő látásmód
- a lét szomorúságába való fájdalmas beletörődés szólal meg benne
- írói világszemlélet elkomorodása: az Antigonéval ellentétben nem ragyog fel semmi reménysugár a végén.
- történelmi korban a pelopponészoszi háború idején
- Athén súlyos válságba sodródott, a magasból a mélybe zuhant: megrendültek a társadalmi rend alapjai.
A drámai szituáció
- párhuzam az akkori Athén és a mondabeli Thébai között: pestisjárvány
Minden dráma egy tér-idő szerkezetben lezajló, szereplők által végigvitt cselekmény céltudatosan megkomponált szerkezete.→ a cselekmény olyan drámai szituációból bontakozik ki, ami a hőst cselekvésre készteti:
- a prologoszból derül ki: - templomokban siralmak - Kreón jóslatot hoz: a döghalál oka Laiosz megbosszulatlan halála - Oidipusz megígéri a népnek, hogy megbünteti a gyilkost. uralkodóként is ez a kötelessége
Új típusú konfliktus
- a tettes, akinek múltbeli tette megteremtette a konfliktust, ismeretlen, nem cselekszik
- a drámai konfliktus mindkét oldala egyetlen személyben jelentkezik.
- a drámai küzdelem egyes állomásai viszik egyre közelebb Oidipuszt a gyilkoshoz
Időszerkezet
- sajátos: ellentétes irányú a mozgás az időben (előrehalad a jelenben, közben a múlt régebbi rétegei tárulnak fel)
- a múltat a dialógusokból ismerjük meg: egyszerre visz előre és vissza
- késleltető mozzanatok lassítják a cselekményt: a segítő szándék mindig visszafelé sül el
Szerkezeti felépítés
- a darab jelen ideje néhány óra, legfeljebb egy nap (Arisztotelész)
- Prologosz: expozíció: drámai szituáció; helyszín Thébai Kreón érkezik Delphoiból: a város megmenthető, de Laiosz gyilkosát elő kell keríteni. a múlt újabb részletei derülnek ki: a király idegenben halt meg, egy tanú maradt élve, aki több gyilkosról ad hírt.
- Parodosz: a kar aggódik, Athénéhez, Artemiszhez, Apollónhoz könyörög- himnikus ima Árész megfékezéséért
-1. epeiszodion:
Oidipusz megismeri a gyilkosság körülményeit.
Teiresziász jóslata: tudja az igazat, de nem akarja elmondani-kikényszerítik megjelenése reményt hozott, de a remény a visszájára fordul↑-Oidipusz 1 kérdése vonatkozik a múltra: kik a szülei
1. sztaszimon: a kar a gyilkos szánalmas helyzetéről énekel
-2. epeiszodion: a drámai harc fokozódása
Kreón bölcsen visszautasítja Oidipusz goromba vádjait
Iokaszté szavaival felcsillanó remény: őszinte meggyőződéssel vonja kétség- be az „isteni üzenetek” érvényességét.
- újabb titkok derülnek ki a múltból: Laioszt nem a saját fia ölte meg
↘ez iszonyú gyanút kelt Oidipuszban: hajszál-remény élteti, hogy nem magányos vándorról, hanem több útonállóról volt szó.
Iokaszté kérésére elmeséli történetet
2.sztaszimon: Iokaszté hitetlenkedése kiváltja a kar megbotránkozását. A törvények öröktől fogva vannak, és nem ismernek vénülést (Szophoklész hite)- Iokaszté nézeteinek burkolt elítélése.
3.epeiszodion: késleltetés→követ Khorintoszból(Oidipusz ott is király)→Iokaszté igazolva látja véleményét.
- folytatódik a múlt felfedése- szétzúzza az örömhírt: Oidipusz nem Polübosz édes gyermeke(elmeséli a gyermek történetét)→Iokaszté rájön mindenre, megpróbálja lebeszélni szándékáról fiát/férjét. Berohan a palotába, többet nem látjuk
Oidipusz vak, és Iokaszté szavait is félreérti
3.sztaszimon: a kar sem lát tisztán, még táncra is kerekedik (Oidipusz isteni szárm.?)
4.epeiszodion: tetőpont, katasztrófa
- Laiosz pásztora, a szemtanú nem akar emlékezni, mert felismeri Oidipuszt
-kényszerítik→katasztrófa: Oidipusz Laiosz és Iokaszté fia, apja gyilkosa és anyja férje Thébai királya a szerencsés sorsból a szerencsétlenségbe, a magasból a mélybe zuhan. A kórus gyászos éneke: elsiratja az emberi sors mostohaságát
Exodosz: megoldás, végkifejlet
Iokaszté öngyilkos lett, Oidipusz megvakította magát→két lányát Kreónra bízta
Exodikon: a kar (azonosulva a főhőssel) E/1. személyben foglalja össze a tanulságot:
„Senki hát halandó embert, ki e földön várja még
Végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete
Kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan.”→(Szolón bölcs gondolata is ez.)

Sorstragédia?
- Labdakidák története= igazi sorstragédia: szemlélteti a végzetnek való teljes emberi kiszolgáltatottságot
- az ember feladata, hogy megadja magát a végzetnek
- tiltakozás→következmény
- a Sors megfellebbezhetetlen döntései jóslatokként jutnak az emberekhez/istenekhez
-Laiosz, Iokaszté, Oidipusz menekülni akartak a jóslat elől, ez lett a vesztük
-↘a legjobb vakon élni
A sorsával szembenéző ember
Szophoklész Oidipusza más mint a mítoszé
- szembenéz a végzettel
- makacs önfejűséggel elébe megy és vállalja a sorsát
- a múltban súlyos bűnök→élete csúcsán városa megmentője→bűneiért érzi a felelősséget
- ez a jellem nem képes élni az adott szituációban: önámításra képtelen, még a tragikus valóság fölsejlésekor is.
- A rémmel szembenézni akaró és merő, tudatos és bátor embert, az értelmes életet kereső ember hősi típusát tisztelhetjük Oidipuszban.
A tragikus hős
- ő az egyetlen a darabban, akit tetteiben jellembeli következetesség vezet
- rossz tulajdonságai: hirtelen harag, indulat, gőg
Írói világkép
- válsághangulat, komor világkép
- az élet olyan, mint az árnyék
- Aki élete csúcsára jutott, bármikor a szerencsétlenség mélységeibe zuhanhat.