MOZGASD AZ EGERED, MEGMONDOM, KI VAGY! | Képességdiagnosztika és -fejlesztés az egérmozgás vizsgálatával | |

A feladatként kapott esszéírás témájának kiválasztásakor arra törekedtem, hogy olyan képesség-vizsgálati módszerről írjak, amely számomra érdekes és új, és amelyet hasznosítani lehetne abban az intézményben, ahol jelenleg dolgozom. Az Iskolakultúra 2004.12. számában olvastam először az Algernon projektről, amelyről eddig még nem hallottam, és amely felkeltette az érdeklődésemet. A tanulmány olvasásakor azon gondolkodtam, hogy egy ilyen program megvalósítására igen nagy szükség lenne abban az intézményben, ahol jelenleg pedagógusként tevékenykedek.

A Grafológiai Intézet eddig is hirdetett akkreditált pedagógusképzést, amelynek során a pedagógusok megszerezhetik azokat az alapvető grafológiai ismereteket, melyek segítségével azonosítani tudják a tanítványaik teljesítményét akadályozó problématerületeket. A tanulók kézírásjegyeiben, rajzaiban utalást találhatnak például szorongásra, agresszióra, az önértékelési- vagy társas kapcsolatok zavarára. Kiszűrhetik a gyermek fejlődését kedvezőtlenül befolyásoló háttértényezőket, mint pl. a családi problémák vagy az aránytalanul nagy követelmények. A képzés végére a résztvevők az írásokból vagy rajzokból el tudják dönteni, hogy a gyerek extrovertált vagy inkább introvertált, az anyához vagy az apához kötődik-e jobban, milyen képességekkel rendelkezik szellemi illetve gyakorlati téren, hogyan alakít ki és tart meg kapcsolatokat, milyen módon viselkedik másokkal, vannak-e agresszív késztetései, milyen a munkamódja, tűri-e a monotóniát, pontos illetve megbízható-e, milyen az energia-beosztása, mennyire rendszerető, inkább stabil vagy inkább labilis személyiségnek mondható, hajlamos-e szorongásra vagy depresszióra, erős-e az önkontrollja, szellemi vagy inkább gyakorlati pályára érdemes irányítani stb. A megszerzett ismeretek birtokában a pedagógusoknak képesnek kell lenniük az adott írás- és rajzminta elemzése során a társas viselkedés, érzelmi élet, mentális képességek jeleinek azonosítására.
Az Algernon projekt ennél többet nyújt azzal, hogy megalkotói egy olyan rendszert hoztak létre a tudományos íráselemzés és az informatika módszereit ötvözve, mely a számítógépes egér finommozgás elemzése (Electronic Slight Movement, vagyis e-SM) révén képes megkülönböztetni a felhasználókat.
A megalkotók szerint a "jövő grafológiája" a számítógépes egérmozgatás, amely ugyanúgy egyéni, mint a kézírás. Az aláírást és a kézzel írt szöveget már régóta használják a személyiségjegyek megismerésére és személyazonosításra. A manapság egyre inkább tért hódító elektronikus környezetben viszont az egérhasználat módja árulkodhat rólunk. Az egérrel való kattintgatással ugyanolyan mikromozgásokat végzünk, mint például kézíráskor.
Az ELTE TTK Multimédiapedagógiai és Oktatástechnológiai Központban alapult meg az Algernon kutatócsoport, s a kézírás elemzésével, illetve a kézeredet azonosításával rokon, az informatika világához tartozó tudomány létjogosultságát kezdték el kutatni. Azt vizsgálták, hogy vajon megjelennek-e a számítógép használata során azok a speciális agyi területek által kontrollált finommozgások, melyek kifinomultsága és részletgazdagsága a kézírás esetében lehetővé teszi a szerző azonosítását. Feltételezték, hogy az írásban megfigyelhető, egyénre jellemző mozgásmintázatok egy része megjelenik az egér kezelésében is, és hogy megismerhető és tudományosan leírható az a mód, ahogy az egér mozgatása során megjelennek azok a finom eltérések ember és ember között, amelyek alapján akár a személyek azonosítását is el lehet végezni. A feladat az egérrel történő interakció minél pontosabb rögzítése és a különféle írássajátosságok hátterében meghúzódó struktúrák felismerése volt. Ezek segítséget nyújthatnak az egyén személyiségjellemzőinek becsléséhez, illetve a személyazonosság vizsgálatához a statisztika eszköztárára támaszkodva.
Az Algernon kutatócsoport ötvözte a tudományos íráselemzés és az informatika módszereit, és olyan rendszert hozott létre, amely jó biztonsággal választja szét az egér mozgása alapján a felhasználókat, például meg tudja állapítani, hogy idős vagy fiatal, nő vagy férfi ül-e a gép előtt, hogy valóban a jogosult személy használja-e a gépet. Az egérmozgás vizsgálatával a kutatók olyan pillanatnyi pszichikai jellemzőket is értékelni tudnak, mint a fáradtság, a stressz, a kémiai befolyásoltság (alkohol, drog), vagy az izgatottság, bizonytalanság és idegesség.
De nem ez lehet az egyetlen felhasználási terület. A kutatók szándéka szerint a megalkotott mozgáselemző rendszert alkalmazni lehetne olyan pszichológia tesztekben, ahol a finommotorikát vizsgálják (ilyenek például a diszlexia, diszgráfia, hiperaktivitás-szűrés, valamint egyéb részképesség-zavarok szűréséhez használt tesztek). Ezt a módszert olyan intézményekben lehetne alkalmazni, mint ahol én is tanítok, hiszen a tanulási zavarokkal küzdő gyerekek száma igen magas, és nekünk sem áll rendelkezésünkre semmilyen fejlesztési koncepció, amely a tanulók helyzetének javítására szolgálna.
Az általam tanított osztályokba járó tanulók többsége tanulási zavarral, magatartási problémákkal küzd, és ezt még tetézi a nagy gyereklétszám. Többször javasoltam az osztály „megbontását”, kis létszámú fejlesztő csoportok indítását, de eddig nem jártam sikerrel. Fejlesztő szakemberek segítségét szintén ritkán vehetem igénybe, hiszen az iskolában egy fejlesztő pedagógus és egy pszichológus jut ----- számú gyerekre, és ráadásul mindketten két telephely között „ingáznak”. Pedig a rendszeres, iskolai keretek között történő fejlesztés biztosíthatná a gyermekek felzárkózását és csökkenthetné a lemorzsolódás veszélyét. Én magam nem rendelkezek fejlesztőpedagógusi képzettséggel, de ha rendelkeznék is, az osztálylétszám miatt a tanítási óra keretén belül nem fordíthatok elegendő időt egy gyerekre, hiszen a többiek is ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek.
A cikk szerzői által említett korábbi vizsgálatok során (Földi, 1997, 2000) bebizonyosodott, hogy a tanulási és viselkedészavarok gyakran kimutatható károsodás nélkül, az idegrendszer részleges vagy a szerveződés egészét érintő éretlensége következtében jelennek meg. Gyakran a vizuomotoros integráció kialakulatlanságát, a szabályozó folyamatok elmaradását tapasztalták, mely a mozgásorganizációt, a nagy és finommozgásokat egyaránt érinti. A pszichológiai vizsgálatok során is egyértelműen fény derült az idegrendszeri érés elmaradására.
Az Algernon projekt kutatói fontosnak érezték, hogy olyan általános fejlesztő eljárásokat adjanak a pedagógusok, fejlesztő pedagógusok és a szülők kezébe, amelyekkel elősegíthetik a zavarok felszámolását vagy kompenzálását. Olyan fejlesztő anyagokat szerettek volna a pedagógusok rendelkezésre bocsátani, melyek a szakképzett fejlesztőpedagógus munkája mellett önállóan is alkalmasak a gyerekek képességeinek felzárkóztatására. A tanulási zavarok korrekcióját tovább segítené, ha a szülők segítséget kapnának abban, hogy otthon is folytathassák játékos formában a részképesség-zavaros gyermekek fejlesztését, akiknél elmaradás mutatkozik a beszéd-, olvasási-, írási-, számolási folyamatokban vagy más, iskolai tantárgyakban. Az általam tanított gyerekek tanulási zavara elsősorban az emocionális és szociális hátrányra, környezeti hatásokra vezethető vissza. A gyerekek többségének intelligencia-szintje megfelelő, tanulási teljesítménye mégis alacsony.
A gyerekek részképesség-zavarai neurofiziológiai diszfunkción alapulnak, az észlelés, a mozgás, a nyelv, az emlékezet, a figyelem és gondolkodás folyamatainak hiányos működése következtében lépnek fel. Iskolai teljesítményzavarok (olvasás-, írás-, számolászavarok), nyelvi és emlékezeti zavarok (megkésett beszédfejlődés, fejlődési diszfázia, a pöszeség és a dadogás egyes formái), szociális viselkedési zavarok (hiperaktivitás, figyelemzavar) formájában nyilvánulnak meg. Bizonyított tény, hogy a részképesség-zavarok által okozott lemaradások nem behozhatatlanok, a pszichikus funkciórendszer fejlesztésével kompenzálhatók. A pszichomotoros fejlesztés a hiperaktív, tanulási, magatartási és viselkedészavarral küzdő gyerekek megsegítésének egyik leghatékonyabb eszköze, az idegrendszer érését, a funkciók alakulását külső hatások segítségével is elő lehet segíteni. Az idegrendszer érési folyamatai befolyásolják a pszichés funkciórendszerek szerveződését is.
Az Algernon-projekt kutatói fontosnak tartják a számítógépes fejlesztő módszerek bevonását a terápiás eszköztárba, hiszen a számítógép használata egyre több gyerek hétköznapjaihoz tartozik hozzá. Ez a gyerekekkel íratott „Így telik egy átlagos napom” című fogalmazásokból is kiderül, amelyből idézni szeretnék:
„Mire hazaérek, nagyon elfáradok. Eszek, lustálkodok, megnézem, van-e új internetes letöltés. Sokáig nem nagyon akarok tanulni, de a végén nekiállok. Nem sokat tanulok, mert elég fáradt vagyok, egyébként sem marad meg a fejemben minden. […] Aztán számítógépezek estig.”
„A tanulásra kellene több időt szakítanom, és kevesebbet a TV-nézésre és a gépezésre.”
„Amikor hazaérek, bevágom magam a gép elé.”
Az Algernon kutatócsoport által kidolgozott módszer, amely számítógépes egérmozgatást vizsgálja, a tanulási zavarok terápiájában alkalmazható, ezen belül elsősorban a vizuomotoros koordináció, a finommotorika, a vizuális figyelem, a szeriális észlelés és az úgynevezett intermodális kódolás (az érzékszervek működésének integrációja) fejlesztésében. Az egérmozgást részletesen elemzik, az eredmény számértékekben, grafikonon jelenik meg. A részképességek gyors és célzott terápiáját elősegítő program gyermek számára játék, és nem kötelezően teljesítendő feladat.
A program alkalmazását célszerű szakember által végzett felmérés eredményére alapozni, de a pedagógus vagy a szülő is tud segíteni, ha meg tudja állapítani azokat a hiányosságokat, amelyek a képességdeficithez vezettek. A tapasztalatom azonban az, hogy sajnos a szülők nem ismerik eléggé gyerekeiket, segítségükre nem számíthatunk, néha azt sem tudják, merre jár a gyerekük, örülnek, ha „nyugton vannak”. Vagy nem ismerik el, hogy a gyerekük problémákkal küszködik.
A programban alkalmazott feladatok a klasszikus papír-ceruza feladatok számítógépes adaptációi. Az új elem nem a számítógépes megvalósítás, hanem az, hogy a számítógép figyeli a gyermek mozgását és észrevétlenül elemzi releváns tulajdonságait, például a mozgás véletlenszerűségét vagy rendezettségét, tudatos irányítását, a finommotoros vezérlés pontosságát, a mozgás sebességét és annak egyenletességét, a mozgás téri megoszlását, ballisztikus ívének szabályosságát és tudatos irányíthatóságát, a hirtelen irányváltásokat. Vizsgálja, hogy a gyermek akciója hogyan viszonyul a képernyőtartalom realitásához, hiszen ez is fontos jellemzője lehet a kognitív mozgásvezérlésnek. Mindezek a kiragadott példák az egyes részképességek (vizuomotoros koordináció, vizuális figyelem stb.) fejlettségét jellemző mutatók, melyek gyakorlással fejleszthetők. A részképességek fejlesztése pedig a tanulási zavar tünetcsoportjának egészére hat, és eredményessége közvetlenül lemérhető az iskolai teljesítmény javulásában.
A program a következő területek fejlesztését segíti elő:
I. Finommotorika: (az íráshoz szükséges vonalvezetési készséget, a mozdulatok precizitását növelő feladatok)
- A gyerek egyeneseket húzogat, karikákat, hullámvonalakat rajzol. - Először minél nagyobb méretben készíti el a gyereknek az ábrát, megismerkedik a feladattal, majd egyre kisebb méretben, egyre több precizitást igényelve halad előre.
- Az egérkurzor sebességének növelésével a mérettartomány csökkentésével megegyező hatás érhető el, ez esetben egyre finomabb mozdulatokra van szükség a feladat elvégzéséhez.
II. Koncentrációs képesség, olvasás mozgásiránya, szemmozgás iránya:
- A gyereknek az olvasáshoz hasonlóan balról jobbra kell követnie egy-egy ábrasort és utasítás szerint kell megjelölnie az adott típusú képeket.
III. Térorientáció:
- A gyereknek különböző helyzeteket kell felismernie és azonosítania
- Tudatosodnia kell az irányok megkülönböztetésének és annak, hogy a dolgok milyen irányban helyezkednek el.
- A gyerek különböző labirintus jellegű rejtvényeket old meg, amelyek a finommotorikát is fejlesztik (keskeny vonalak között kell a ceruzával haladni).
- A kirakós játékok, a mintautánzás a téri viszonyokat, az elemek egymáshoz való kapcsolatát tudatosítják.
IV. A térbeli-időbeli sorba rendezés, egymásutániság sorrendiség (a lépésről lépésre történő információfeldolgozás), nyelvi sorba rendezések (olvasási, koncentrációs és sorrendezési képesség fejlesztése)
- A gyerek sorozatokat fejez be, illetve alkot, sormintákat és logikai rendeket alakít ki.
- A lépésről lépésre történő feldolgozást a képszerűség segíti.

A kutatók célja a fejlesztőpedagógusok munkájának megkönnyítése volt azáltal, hogy a program leveszi a vállukról az állandóan ismétlődő feladatok terhét. Azoknak szülőknek is segítséget nyújt, akik otthon is szeretnének gyerekeikkel foglalkozni. A program lehetővé teszi több gyermek bevonását a foglalkozásokba, ezáltal is csökkentve a felnövő generációban levő diszlexiások, diszgráfiások, tanulási és viselkedési zavarokkal küzdők számát. Végkövetkeztetésként megfogalmazhatom, hogy létezik egy játékos és bizonyítottan eredményes módszer, amely mi intézményünkben nem alkalmazható, hiszen ehhez elegendő számítógép-teremre lenne szükség, ami nem áll rendelkezésünkre, tekintettel arra, hogy az intézmény állandó anyagi problémákkal küszködik, és az alapvető oktatási eszközök, berendezések is hiányoznak.

Irodalom
Hanczár Gergely–Blénessy Gabriella (2004): Az Algernon projekt. Iskolakultúra, 04/12., 97-103.